Fele-fele vagy jövedelemarányosan? Közös kiadások egy párkapcsolatban
Ha két ember nem ugyanannyit keres, a fele-fele osztás az egyiküknek sokkal nagyobb teher. Három modell párok közös kiadásaira, és hogy melyik mikor tartható.
Megjelent:
| Petra | Gergő | |
|---|---|---|
| Nettó jövedelem | 450 000 Ft | 300 000 Ft |
| Fele-fele: befizetés | 150 000 Ft | 150 000 Ft |
| Fele-fele: a jövedelem hány százaléka | 33% | 50% |
| Arányosan (60:40): befizetés | 180 000 Ft | 120 000 Ft |
| Arányosan: a jövedelem hány százaléka | 40% | 40% |
| Arányosan: ami marad | 270 000 Ft | 180 000 Ft |
Fele-felénél Petrának 300 000, Gergőnek 150 000 forint marad. Arányos befizetésnél mindketten a jövedelmük ugyanakkora részét adják a közösbe.
Amikor két ember összeköltözik, a pénz kérdése többnyire csendben dől el. Az egyik fizeti a lakbért, a másik a bevásárlást, és egy darabig ez működik. Aztán egyszer csak az egyiküknek feltűnik, hogy a hónap végén neki semmi nem marad, a másiknak pedig igen. Ilyenkor már nehéz úgy beszélni róla, hogy ne hangozzék szemrehányásnak.
Érdemes inkább az elején leülni, és kimondani, melyik modell szerint működtök. Nincs egyetlen helyes válasz, de mindegyiknek megvan a maga logikája.
Fele-fele
A legegyszerűbb, és egyenlő jövedelemnél tökéletesen igazságos. Mindketten ugyanannyit tesztek a közösbe, és mindketten ugyanannyit kaptok érte. A gond akkor kezdődik, ha a jövedelmek eltérnek. A fenti példában Gergő a fizetése felét adja a közös kiadásokra, Petra csak a harmadát. A lakás, a kaja és a rezsi ugyanaz, de Gergőnek ugyanezért sokkal szűkebb hónap jut.
A fele-fele modellnek egy rejtett következménye is van: a közös életszínvonalat a kevesebbet kereső fél lehetőségei határozzák meg. Ha Petra drágább lakást vagy nyaralást szeretne, Gergő vagy nemet mond, vagy erején felül fizet.
Jövedelemarányosan
Itt mindketten a jövedelmük ugyanakkora hányadát adjátok a közösbe. Ha az egyik fél 60, a másik 40 százalékát keresi a közös jövedelemnek, a közös kiadásokat is 60:40 arányban fizetitek. A példában így mindketten a nettó fizetésük 40 százalékát teszik be, és a különbség a saját pénzükben marad meg.
Ez a modell sok pár szemében igazságosabb, mert a terhet a teherbíró képességhez igazítja. Két dologra figyeljetek:
- A jövedelem változik. Ha valaki munkahelyet vált, fizetésemelést kap vagy szülési szabadságra megy, az arányt újra kell számolni. Évente egyszer érdemes ránézni.
- Mi számít jövedelemnek? Csak a fizetés, vagy a mellékjövedelem, a bérbe adott lakás bevétele, a családi támogatás is? Döntsétek el, és írjátok le.
Közös kassza, mindent bele
A harmadik modellben a két jövedelem gyakorlatilag egy kasszába kerül, abból mennek a közös kiadások, és mindkét fél kap belőle egy egyforma zsebpénzt a saját dolgaira. Ez a legtöbb bizalmat igényli, és akkor működik jól, ha a pár hosszú távra tervez, a pénzügyi szokásaik hasonlók, és mindketten látják, mi történik a pénzzel.
Fontos tudni, hogy jogilag ez nem ugyanaz, mint a házastársi vagyonközösség. Ha nem vagytok házasok, a közösen gazdálkodott pénz és a közösen vett dolgok sorsa szétválás esetén nem magától rendeződik. Ezért nagyobb közös vásárlásnál érdemes leírni, ki mennyivel járult hozzá. A közös beszerzésekről szóló írásunk erről szól részletesebben.
Melyiket válasszátok?
- Hasonló jövedelem, rövid ideje együtt: fele-fele, mert egyszerű, és senki nem érzi, hogy függ a másiktól.
- Jelentős jövedelemkülönbség: jövedelemarányos befizetés közös kasszába, és mindenki a saját pénzéből fizeti a saját dolgait.
- Hosszú távú közös tervek: a teljes közös kassza is működhet, ha mindketten átlátjátok.
Bármelyik mellett döntötök, mondjátok ki hangosan, és fél évente nézzetek rá újra. A vita ritkán a modellről szól. Sokkal gyakrabban arról, hogy az egyik fél mást gondolt, mint a másik, és ezt soha nem beszélték meg.