Pizzaest a lakásban: ki mennyit fizessen, ha nem egyformán eszünk?
Négy lakótárs, két nagy pizza, kiszállítási díj és borravaló. Mikor elég a fejenkénti osztás, és mikor érdemes szeletre számolni?
Megjelent:
| Lakó | Szelet | Pizza szeletre | Közös rész | Fizet |
|---|---|---|---|---|
| Ádám | 3 | 859 Ft | 370 Ft | 1 230 Ft |
| Bori | 2 | 573 Ft | 370 Ft | 940 Ft |
| Csaba | 5 | 1 431 Ft | 370 Ft | 1 800 Ft |
| Dóri | 6 | 1 718 Ft | 370 Ft | 2 090 Ft |
A két pizza (2 × 2 290 Ft) 16 szeletre oszlik, egy szelet kb. 286 Ft. A kiszállítás, a borravaló és az üdítő (1 480 Ft) fejenként egyenlő. Tízesre kerekítve, egyenlő osztásnál mindenki 1 515 Ft-ot adna.
Péntek este van, senki nem akar főzni, valaki felveszi a telefont és rendel. Negyven perc múlva csenget a futár, a rendelő kifizeti a pénztárcájából, és mindenki nekiesik a dobozoknak. Az elszámolás csak másnap jut eszébe valakinek, amikor a rendelő félénken megkérdezi: „Akkor ki mennyivel tartozik?”
Ez a helyzet annyira hétköznapi, hogy kínos is beszélni róla. Pedig egy albérletben havonta többször előfordul, és a kis összegek pont azért okoznak rossz szájízt, mert senki nem akar egy pár száz forintos tétel miatt kicsinyesnek tűnni.
Fejenként osztani: a legtöbbször ez a jó válasz
Ha nagyjából mindenki ugyanannyit eszik, a fejenkénti osztás a legegyszerűbb és a legbékésebb. Összeadjátok a számlát, elosztjátok a létszámmal, kész. Aki rendelt és fizetett, annak a többiek odaadják a részüket, lehetőleg még aznap este, készpénzben, amíg mindenki emlékszik a végösszegre.
Az egyenlő osztás mellett szól az is, hogy nem kell figyelni, ki hány szeletet vett. Egy közös vacsora nem könyvelési feladat, és ha valaki minden falatot számol, az többet ront a hangulaton, mint amennyit a pénztárcán javít.
Mikor nem igazságos az egyenlő osztás?
Vannak esték, amikor a különbség nem pár falat. Ha az egyik lakótárs csak két szeletet kér, mert már vacsorázott, a másik pedig egymaga megeszik egy fél pizzát, az egyenlő osztás azt jelenti, hogy az előbbi a másik vacsoráját is fizeti. Egyszer ez belefér, de ha minden héten így megy, az egyik lakó joggal érzi úgy, hogy rendszeresen ráfizet.
Ilyenkor két egyszerű megoldás van:
- Mindenki a saját pizzáját fizeti. Ha különböző pizzákat rendeltek, és mindenki a sajátját eszi, ez a legtisztább: a menüben szereplő ár az övé.
- Szeletre számoltok. Ha a pizzák közösek, és mindenki abból vesz, amelyikből akar, a pizzák árát el lehet osztani a szeletek számával, és mindenki annyit fizet, ahány szeletet evett.
Ami mindenkit egyformán terhel
A kiszállítási díj, a borravaló és a közösen kért üdítő nem függ attól, ki mennyit evett. Ezek akkor is felmerültek volna, ha valaki csak egy szeletet kér. Igazságos tehát, ha ezt a részt fejenként osztjátok, a pizzák árát pedig fogyasztás szerint. A fenti példa pontosan így számol: a 6 060 forintos estéből a legtöbbet evő lakó 2 090, a legkevesebbet evő 940 forintot fizet.
A borravaló összegéről érdemes előre megállapodni, különben mindig az dönt róla, aki éppen ajtót nyit. Egy kerek összeg, amit mindenki elfogad, megspórol egy felesleges vitát.
Ki rendel, ki fizet?
A rendelő megelőlegezi a pénzt, és ezzel kockázatot vállal: lehet, hogy hetekig kergeti a pár száz forintokat. Néhány szokás, ami ezen sokat segít:
- A rendelés előtt mindenki bemondja, mit kér. Így nincs vita arról, hogy ki kérte a pluszsajtot.
- Az aprót előre összeadjátok. Ha a futárnak készpénzzel fizettek, mindenki a saját részét teszi az asztalra, és a rendelő abból fizet.
- Ha valakinél nincs apró, felírjátok. A hűtőajtón egy cetli vagy a konyhai füzet is elég: dátum, név, összeg. Hétvégén egyben rendezitek.
- Felváltva rendeltek. Ha mindig ugyanaz a lakó előlegez, idővel neki lesz kényelmetlen. A váltogatás a terhet is elosztja.
Ha rendszeres a pizzaest
Ha hetente rendeltek, megéri egy kis közös kasszát tartani rá: mindenki beletesz havonta egy fix összeget, és abból fizetitek a közös vacsorákat. Így nem kell minden alkalommal számolni, és a hó végén egy pillantással látszik, mennyi maradt. A kasszát egy borítékban is lehet tartani, mellette egy füzettel, amibe minden kiadás bekerül.
A lényeg: a pizzaestnek az a dolga, hogy jó legyen. Ha a szabályok előre tiszták, az elszámolás egy perc, és senki nem megy haza azzal az érzéssel, hogy megint ő fizette a másikét.